Pokolgép...
Tudom, hogy későn érő tipus vagyok, meg minden. Valószínű ennek tudható be, hogy most kattantam rá a Pokolgép halgatására. Nem tetszik mindegyik számuk persze, de a lírai számok elég jók.
Elvoltam ma salsázni, erre valami őstehetséget sikerült kifogni. Elég nehézkesen táncolt meg minden, látszott rajta, hogy lelkes kezdő. Minden áron arra akart figyelni, hogy valami képzeletbeli egyenesen táncoljunk. Mert ugye ezt elmondják már az első órán. Legalább is ahol ő tanul. A mi stílusunk meg persze kubai, azaz eléggé kötetlen, csak pergünk össze vissza.
Nha a szám végén, gondoltam bedöntöm. Erre megáll. Majd azt mondja, hogy ez nagyon veszélyes, és ha nem jól csinálom, akkor eltörik a háta a lánynak.
És hogy szerinte én nem tudom jól csinálni, ugyhogy bele se kezdjek és inkább ne csináljak olyant, amihez nem értek.
De amúgy miért mindig ezek a tipikus looser csajok szólnak be a másiknak ezt sose nem értem. Igyekeztem is előszőr is nem beszólni a picsának, ugyhogy megköszöntem a táncot és odéb álltam.
De azért nyílván volt alapja a kritikának, mert nem vagyok egy versenytáncos. Ugyhogy úgy nem is volt kedvem tovább maradni. Már indultam is volna, csak hát jöttek a rajongók :-)
Aztán amikor már tényleg indulok haza, látom 2 csaj meg egy srác ott ül a kabátomon. Odamegyek szép lassan. Már messziről nevetnek. Gondolták, majd salsázni akarok velük. Mondom az egyiknek álljon fel... Ő nem, tényleg ne haragudjak, de ő nagyon fáradt. Jó, akkor a másik álljon fel. Hát ő is fáradt. Persze a szemükben látszik, hogy akarnak táncolni. Tipikus. Mondom de muszáj lesz felállnod legalább neked, ugyhogy megfogtam a kezét és felállítottam. Nem kellett nagyon húzni persze, már tette is le a kis pohárát, hogy jó, akkor táncoljunk...
És persze eljött az én időm... Mondtam, hogy hát nekem eszem ágában sincs veled táncolni, csak a kabátomat akarom...
Hát volt ég a gyertya ég... majd a végén az is kiderült, hogy az egyik csaj magyar. Egyre kevesebb a lengyel, egyre több itt a magyar. Fura...
Elvoltam ma salsázni, erre valami őstehetséget sikerült kifogni. Elég nehézkesen táncolt meg minden, látszott rajta, hogy lelkes kezdő. Minden áron arra akart figyelni, hogy valami képzeletbeli egyenesen táncoljunk. Mert ugye ezt elmondják már az első órán. Legalább is ahol ő tanul. A mi stílusunk meg persze kubai, azaz eléggé kötetlen, csak pergünk össze vissza.
Nha a szám végén, gondoltam bedöntöm. Erre megáll. Majd azt mondja, hogy ez nagyon veszélyes, és ha nem jól csinálom, akkor eltörik a háta a lánynak.
És hogy szerinte én nem tudom jól csinálni, ugyhogy bele se kezdjek és inkább ne csináljak olyant, amihez nem értek.
De amúgy miért mindig ezek a tipikus looser csajok szólnak be a másiknak ezt sose nem értem. Igyekeztem is előszőr is nem beszólni a picsának, ugyhogy megköszöntem a táncot és odéb álltam.
De azért nyílván volt alapja a kritikának, mert nem vagyok egy versenytáncos. Ugyhogy úgy nem is volt kedvem tovább maradni. Már indultam is volna, csak hát jöttek a rajongók :-)
Aztán amikor már tényleg indulok haza, látom 2 csaj meg egy srác ott ül a kabátomon. Odamegyek szép lassan. Már messziről nevetnek. Gondolták, majd salsázni akarok velük. Mondom az egyiknek álljon fel... Ő nem, tényleg ne haragudjak, de ő nagyon fáradt. Jó, akkor a másik álljon fel. Hát ő is fáradt. Persze a szemükben látszik, hogy akarnak táncolni. Tipikus. Mondom de muszáj lesz felállnod legalább neked, ugyhogy megfogtam a kezét és felállítottam. Nem kellett nagyon húzni persze, már tette is le a kis pohárát, hogy jó, akkor táncoljunk...
És persze eljött az én időm... Mondtam, hogy hát nekem eszem ágában sincs veled táncolni, csak a kabátomat akarom...
Hát volt ég a gyertya ég... majd a végén az is kiderült, hogy az egyik csaj magyar. Egyre kevesebb a lengyel, egyre több itt a magyar. Fura...
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home